Tominak ma van a születésnapja, 26 éves. Sajnos nem tudta elintézni, hogy ma szabadnapos legyen, mert Lesley-nek holnap lesz a születésnapja (a 36.) és náluk családi vacsora lesz ma, mindenképpen kellett neki a szombat.

Csenge már nagyon hangosan tud őrjöngeni és közben tiszta vörös a feje! Kipróbáltuk a cumit: nem tetszik neki, kilöki a nyelvével és tovább bőg! Tomi mondjuk örül, hogy nem lesz cumizós a kiscsaj!

Péntek van, jön a védőnő! 11 előtt meg is érkezett, méghozzá megint egy új arc. Ő Inveraray környékén is végzi a munkáját, nemcsak errefelé. Megmérte a bébit: 4.15 kiló, beírta a könyvünkbe és kész. Nem tartott sokáig. Csenge tartja a heti 20 dekás gyarapodást, ez jó jel!

Ebéd utánra kirándulást terveztünk, szerencsére egész szép idő volt, csak néha-néha vonult el egy-egy nagyobb felhő az égen. Mielőtt elindultunk, akkor vettük észre, hogy ma is kaptunk levelet, méghozzá a HMRC-től, a családi pótlék osztálytól. Visszaküldték az eredeti születési anyakönyvi kivonatot! Ezeknek nem kell rimánkodni, hogy méltóztassanak visszajuttatni!

A kirándulás első állomásai a Kilmartinhoz közeli ősi kelta temetkezési helyek voltak. Fényképeztünk egyet-kettőt és mire a kocsihoz visszaértünk, pont akkor érkezett egy turistacsoport. (Szerencsére nem kellett tömegnyomorban fotózkodni.)

Ezután Crinan felé vettük az irányt. Tavaly már jártunk itt, de most nem a kikötő felé, hanem az igazi Crinan felé kanyarodtunk. Gyönyörűen kisütött a nap, már elég volt egy szál rövidujjú is, de beültünk a közeli kávézóba, mert sajnálatos módon a fényképezőgép mindhárom akkuja lemerült. Egyetlen konnektort találtunk odabent, azonnal bedugtam egy akkut tölteni. Eközben Tomi odaállt a pulthoz, hogy rendeljen két kávét. Tomin az otthoni barátoktól kapott HUNGARY póló virított és bizonyára ezért válaszolt nekünk magyarul a pultos csaj (szerintem nem hallotta, hogy egymás közt magyarul beszéltünk). Nagyon örült, hogy végre magyar vendégeket szolgálhat ki. Persze mi is nagyon csodálkoztunk és azonnal beszélgetni kezdtünk (szerencsére pont akkor ért véget a műszakja). Tomi jól összesűrítve elmesélte szinte az egész skóciai másfél évünket. A lányt szintén Orsinak hívták, 21 éves volt és vendéglátóipari főiskolára jár Pesten. Még csak három hónapja van itt, de nagyon tetszik neki. Jövő héten megy egy kis körutazásra: Mull-sziget, Inverness, Edinburgh, Glasgow, de mi még ajánlottuk neki Stirling-et és a Falkirk Wheel-t is. Náluk jó kis csapat a személyzet, - nem úgy, mint Portsonachan-ban – majdnem minden szakács magyar. A többi személyzet pedig ausztrál, francia, dél-afrikai, lett és természetesen lengyel! Litvánok nincsenek. J

Egy órát beszélgettünk talán és félig sikerült feltölteni az egyik akkut a fényképezőgéphez. Szerencsére még mindig nagyon szép idő volt, tettünk egy kört gyalog, illetve leparkoltam egy padhoz, mert Csenge folytatni kívánta az evészetet (ezek szerint nem volt elég neki a kávézóban). Aztán hazajöttünk, mert minden nap 7 és 8 óra között fürdik Csenge.

Reggel Tominak 9-re kellett mennie melózni, Kyle sajnos megint mosogatást talált ki neki, igaz most csak egy órát (9-től 10-ig). Csabcsiékat is elvitte, kirakja őket Kilmelford-ban, hiszen nekik is dolgozni kell ma.

Délelőtt Tomi anyja üzent, hogy Csenge papírjai először a Külügyminisztériumban landolnak, odáig nem „ér” el az ismerős keze. Ezt az egyet kifelejtettük: a nagykövetségek a Külügyminisztériumhoz tartoznak. Reméljük ott nem pasziánszoznak naphosszat!

Megérkezett Csenge medical card-ja.

Éjjel Csengének végre nem fájt a hasa! Tomi is egész sokat tudott aludni, bár a reggel 6 órási evészet már nem volt ilyen felhőtlen.

Tomi 11-re ment dolgozni és 3-ra vissza is jött, ugyanis Csabcsiék ma végre közös szabadnapot kaptak és Lochgilphead-be mentek kirándulni. Réka és Csabcsi kb. 4-kor érkeztek meg hozzánk. Csabcsi másodszorra volt itt, mégis csak most tudta megnézni a kéglit és tetszett neki (elsőnek akkor volt itt, amikor az ágy lett idefuvarozva, de akkor nem volt idő bámészkodni). Sajnos nem túl jó időt fogtak ki, főként az eső esett, alig-alig sütött ki a nap, ezért séta helyett ajándékboltban és a Coop-ban vásároltak, illetve egy hotel éttermében ebédeltek.

Tominak 6-ra vissza kellett mennie dolgozni, mi, hárman pedig megvacsoráltunk és közben megvitattuk az anyakönyvezés történetét, illetve a portsonachan-i dolgokat. Sajnos Csabcsiék a mai napig nem kapták meg a pénzüket, már lemondtak róla. Réka egy percig sem bírta ki, hogy ne dajkálja Csengét, ezért ő fürdette meg és tette tisztába, a gyermek tőlem csak a vacsorát kapta. J Nagyon örültem, hogy a bébi nem szenvedett a hasfájástól.

½ 9-kor Tomi visszaért és koccintottunk, majd nekiálltunk kártyázni. Réka tanult egy nagyon egyszerű és roppant szórakoztató kártyajátékot az egyik vendégtől a Cuilfail Hotelben (csak sajnos nem tudni a játék nevét). Amíg Csenge aludt, addig egyfolytában játszottunk. Éjfél körül szakítottuk meg a játékot, a bébi felébredt és azonnal éhes is volt. Kb. ½ 2-kor vonult el mindenki aludni.

Ma kedd van, telefonálni kell a Nagykövetségre, nehogy elfelejtsék a futár táskájába betenni Csenge papírjait! Délelőtt egész szép idő volt, sütött a nap és csak reménykedtem, hogy ilyen marad egész nap.

Délután 2-kor Csenge még evett, de sajnos megint hasfájós lett. Most már bármikor előjön a hasfájás, nemcsak este vagy éjjel. Pedig ki kell menni telefonálni, a Nagykövetséget kizárólag 2 és 5 óra között lehet hívni. Keservesen sírt a gyermek, hiába csináltam bármit. Az eszembe jutott, hogy az autóban mindig megnyugszik, hátha ez érvényes a babakocsira is. Ráadásul az eső is eleredt, de nem volt annyira vészes. Csengét betettem az autóüléses babakocsiba és elindultunk. Először tettünk egy kört a faluban, hol gyorsan toltam, hol meg ringatva. Nem sírt már, de nem tűnt túlságosan nyugodtnak. Az eső miatt pedig szóba sem jöhetett a szabadtéri pad, ahol netezhetnénk. Tíz perc séta után úgy döntöttem, hogy megreszkírozzuk a hotel egyik sörsátor alatti padját (ahol egyszer már voltam, pont amikor a kódot nyomoztam ki). Volt nálam némi pénz, ha esetleg el akar kergetni a pultos például, akkor kikérek egy tejes kávét vagy akármit.

Beizzítottam a laptopot, Csenge egész jól viselkedett. Közben az eső már nemcsak szemerkélt, hanem szinte szakadt, a szél pedig nagyon viharossá vált. Valószínűleg pont ezért a baba nyivákolni kezdett. Egyik kezemmel a laptopot bűvöltem, a másikkal a babakocsit ringattam és közben csitítottam a babát. Szerencsére öt perc sem telt el, valami csoda folytán a gyermek elaludt. Remek! Lehet telefonálni!

Fölhívtam a Nagykövetséget. „Halló.” – szólt bele a kagylóba az ismerős hang. ’Hogy lehet így felvenni egy hivatali telefont?!’ – gondoltam magamban. Szokás szerint köszöntem, bemutatkoztam és megérdeklődtem, hogy a kislányunk papírjai holnap biztosan a futárpostában lesznek-e. A nő értetlenkedett egy sort, úgy látszik neki nem volt ismerős sem a hangom, sem a nevem, sem a gyermek neve. Röviden összefoglaltam a tényeket, hogy képben legyen, de ő úgy tett, mintha náluk teljesen rendben lenne minden és én túldramatizálnám a dolgot. Megkértem, hogy a kedvemért ellenőrizze a papírunkat. A nő azt válaszolta, hogy minden rendben; remélem, igazat mondott. Megköszöntem, végül megkérdeztem a nő nevét (Bányász Judit).

Tomi pont Csabcsiéknál töltötte a pihenőidejét, tudtunk pár szót váltani a neten. Mivel Csenge aludt, még egy negyedórát neteztem és a kutya sem jött oda, hogy mit művelek a padon! (Pedig biztos észrevettek bentről.) Mikor a vihar lecsendesedett, hazajöttünk.

Este nagyon meglepődtem, mert Tomi már ½ 9-kor hazaért. Kiderült, hogy a bisztró már csak 8-ig van nyitva, valószínűleg a korábbi napnyugta miatt (kár, hogy már olyan hamar sötétedik). Tomi elhozta Csabcsiéktól a rózsaszín kanapématracot (amin mi is aludtunk pár éjszakát, mikor szétázott a rendes matracunk), ugyanis Rékáék holnap itt alszanak nálunk.

Mivel 9:40-re van időpontunk a Vale of Leven (Alexandria-ban) Kórházban, úgy gondoltuk, elegendő, ha ½ 8-kor elindulunk, csak elég két óra, hogy odaérjünk.

Csenge 6-kor ébresztett, megkapta a reggelijét, de a büfiztetés egy kicsit balszerencsésre sikerült, mert a gyermek a fél hátamat lehányta. Amilyen gyorsan csak lehetett, lezuhanyoztam, közben Tomi csinált némi reggeliszerűséget, de így is csak ¾ 8-kor tudtunk elindulni és a nagy kapkodásban még ásványvizet sem vittünk magunkkal az útra. (Majd veszünk valahol.)

Semmi gond nem volt az úton, jól lehetett haladni és a bébi sem raplizott, szinte végig aludt az autóban, így 9:25-re értünk a kórház parkolójához. A főépületben megtaláltuk a radiológiát, ami mellett az ultrahang osztály is van. A váróteremben volt egy öregasszony és egy anyuka a kb. 3 hónapos kislányával. Csenge nyűgösködött, ezért kapott egy kis „tízórait”. A kislányt az anyjával beszólították, 10 perc alatt végeztek. Utána mi következtünk, addigra a bébi nagyjából befejezte az evészetet.

Az ultrahangos szobában a gyermeket pucérra kellett vetkőztetni. Csengét egy U-alakú szivacságyszerűségre fektettük (az U két szára közé szorulva) és én, illetve az asszisztensnő fogtuk Csengét, hogy ne mocorogjon sokat, de nem igazán tetszett neki a pozíció vagy túl hűvös volt neki a szoba, sírni kezdett. A doktor egy férfi volt, elkezdte a szkennelést: először Csenge csípőjének baloldalát vizsgálta meg, valamit méricskélt is a monitoron, aztán a másik oldal következett. Szerencsére csak öt percig tartott az egész, a bébit gyorsan vissza lehetett öltöztetni (ezt Tomi csinálta). Közben az orvos azt mondta, hogy a jobb oldalon talált valami rendellenességet, de ez minden 12. gyermeknél előfordul. Nem kell aggódni, most még nagyon fiatal a baba, 13 hetes korban megismétlik a vizsgálatot. Általában addigra a legtöbb gyerek kinövi. ’Akkor miért kellett ilyen hamar ez a vizsgálat?’ – gondoltam magamban. Mindenesetre annyiban maradtunk, hogy Csenge november elején lesz 13 hetes, akkorra küldenek egy behívót. Viszont egy szót sem szóltunk arról, hogy addigra remélhetőleg már rég otthon leszünk. Majd megírom nekik levélben vagy a lochgilphead-i kórházon keresztül üzenek.

A kórházzal végeztünk, hátra volt még egy kis vásárlás az Aldi-ban, mint legutóbb, mikor erre jártunk. Most jól összevásároltunk egy pár dolgot és bizonyára nem ez volt az utolsó alkalom. (Még legalább három hetet kell itt lennünk.)

Vissszafelé Lochgilphead-ben tankoltunk és kb. 2-re értünk a Kilmartin Hotel elé, ahol neteztünk egy sort és telefonáltunk.

Éjjel 1-től 5-ig Csenge nem volt hajlandó elaludni, csak akkor higgadt le, ha enni kapott, tehát megint fájt a hasa. Ráadásul a délelőttünk sem alakult másképp: miután Tomi reggel elment melózni, a bébi csak öt percekre aludt el. Pedig tisztába tettem, büfiztettem és dajkáltam egy csomót! Még a Rungrig legutóbbi lemezét is lejátszottam neki, méghozzá kétszer! Szörnyen hangzik, ha azt mondom: már alig várom, hogy kinője a colic-ot?

Ma semmi különös nem történt. Délelőtt Csenge egyfolytában hasfájós volt, úgyhogy ki sem mozdultunk. Az idő is elég búbánatos volt, bár az eső nem esett. Délután meg a naplót írtam, amíg Csenge aludt egy keveset.

11 előtt jött a védőnő (most egy sokkal szimpatikusabb, nagydarab nő volt soron). Ő is csak tíz percet maradt. Egy kis méricskélés a csecsemőmérlegen, majd beírta a saját babanaplójába az észrevételeit, végül a miénkbe. Csenge megint 20 dekát hízott egy hét alatt, most már 3.92 kiló! Megkérdeztem a védőnőtől, hogy mitől vannak a bébi arcán a fehér kiütések. Azt válaszolta, semmi gond, azok a hormonok miatt jöttek ki, semmit nem kell csinálni vele. A gyermek szemét hiába kenegetjük a szemkrémmel, továbbra is nagyon csipás (csak a bal). Ezért a védőnő azt javasolta, hogy naponta többször töröljük le felforralt (lehűtött) vízzel és aztán kenjem be anyatejjel! Remélem ez már hatásos lesz. Jövő hét pénteken jön megint a védőnő. Ezzel le is lépett, én pedig folytattam a „segélykérő” lapok kitöltését (Sure Start Maternity Grant, Tax Credit, illetve Child Benefit = családi pótlék). Most, hogy én már nem dolgozom és lakbért is kell fizetni, minden pénz számít!

Kb. 12 körül jöhetett a posta: végre megérkezett az eredeti születési anyakönyvi kivonat a Magyar Nagykövetségtől, ezen kívül Csabcsiék küldtek egy hatalmas borítékban egy DVD-t (a Született feleségek 3. évadja van rajta), viszont felfedeztem, hogy a ráragasztott bélyegek még teljesen jók, nincsenek lepecsételve. Úgyhogy szépen leszedegettem őket és ráragasztottam egy másik borítékra, amiben a Sure Start Maternity Grant igénylőt küldtem, ugyanis ehhez nem volt ingyenes boríték, mint a másik kettőhöz.

1 óra után, egy jó nagy kajálással végre elaludt a gyermek, elindultunk a postára (ami egyben van egy bolttal). Ott sajnos egyből kiderült, hogy a postarész 1 óráig volt nyitva, viszont az eladó nagyon segítőkész volt: rátette a levélmérlegre a bélyeges levelet, majd azt mondta, nyugodtan dobjam csak be a postaládába, elég lesz rá a bélyeg. Akkor ez ingyen volt! J

Ezután kiültem a telefonfülke melletti padhoz netezni, Csenge addig napozott a babakocsiban, de nem túl sokáig, mert elég bolond szél fújt, egy órán belül már itthon is voltunk. A bébi pedig csak aludt, aludt, 5-ig fel sem ébredt.

Ez a második szabadnap, aktív pihenéssel. Ma Tominak végre nem kell autót vezetnie. Délután kipróbáltuk az „új” babakocsit: kisétáltunk a Kilmartin Hotelig. A padnál neteztünk, Tomi anyjával és Csabcsival beszéltünk msn-en, egészen addig, amíg le nem merült a laptop akkuja. Miután hazajöttünk, elkezdtük a Tax Credit formanyomtatvány kitöltését.